Dr. Fekete Richárd – Dr. Tóth Benedek: Kultúra és fenntarthatóság az antropocénben: egy kutatási program eredményei

Elhangzott a Környezet és társadalom '25 minikonferencián. PREZENTÁCIÓ

Az ökológiai válság a természetben történik, de valójában a kultúrában éljük át. Tapasztalatainkat, félelmeinket, szorongásainkat és reményeinket kulturális mechanizmusok és alakzatok rendezik formákba. Kétfős (Fekete Richárd és Tóth Benedek által alkotott) kutatócsoportunk programja a kultúra fenntarthatóságának humántudományos, alapvetően elméleti kereteit, lehetőségeit igyekszik feltárni és összefoglalni. Különböző módokon és eszközökkel (tananyagok, workshopok, tanulmányok) arra a kérdésre keressük a választ, hogy miként reagál maga a széles értelemben vett kultúra mindazokra a kihívásokra, melyeket az antropocén fogalmába sűríthető ökológiai, de ugyanilyen jelentőséggel a mesterséges intelligencia formájában jelentkező technikai változások támasztanak. Fő kérdésünk tehát arra vonatkozik, hogy fenntartható-e maga a kultúra mint az értelem szociálisan konstruált és elrendezett mintázatait létrehozó és működtető integrált rendszer abban a formájában, ahogyan jelenleg ismerjük?
A projektidőszak alatt közösen egy workshopot tartottunk a Pannon Egyetemen Kultúra, fenntarthatóság, fikció. A klímaválság elbeszélései címmel. Ezenfelül tananyagot készítettünk a Tömegkultúra és médiaműfajok című egyetemi kurzusunkra, melyet 2025 őszén kezdtünk el használni.
Két alkalommal tartottunk ismeretterjesztő előadást: a 2024-es Kutatók Éjszakáján Irodalom és a kultúra fenntarthatósága címmel, 2025 tavaszán pedig a Tudomány a kocsmában rendezvénysorozat keretében (Ökológiai válság = kulturális válság?).
2024 őszén előadtunk a BME és az ELTE Természet, kultúra, ökológiai válság című konferenciáján, továbbá 2025 nyarán konzorciumi keretek között beadtunk egy Horizont-pályázatot, amelyet végül sajnos elutasítottak.
A projektidőszakban egy közös publikációnk jelent meg (2025 novemberében), illetve egy publikációnk vár megjelenésre (az Antropocén kilátások című tanulmánykötetben).
Tudományos, valamint ismeretterjesztő előadások és workshopok formájában mintegy 150 embert értünk el, a publikációk és a tananyag segítségével ez a szám a továbbiakban is növekedni fog. A közös kutatás során számos kulturális alakzatot azonosítottunk, mely egyértelműen reflektál a környezeti és kulturális fenntarthatóság jelenségére. Felismertük, hogy ezek a – részben irodalmi, részben audiovizuális narratívákból kirajzolódó – alakzatok maguk is komoly változásban vannak, és azonosításuk kulcsszerepet tölt be a természeti és kulturális értelemben vett válsághelyzet értelmezésében, s ezáltal a kulturális fenntarthatóvá tételében.